Amikor Dávid király 3000 évvel ezelőtt felnézett a közel-keleti éjszakai égboltra, szinte elállt a lélegzete attól, amit látott. És azzal a kísérlettel, hogy kifejezze azt a csodálkozást, amely elárasztotta őt, amikor elmélkedetett a kicsinységén, tekintettel az ilyen hatalmas valóságra, és Isten tervét az egészben, egyedülállóan emberi dolgokat tett: átültette csodálatát a művészetbe.
